Padlófűtés, falfűtés, radiátoros fűtés – mindegyiket lehet alkalmazni gázzal történő, kazános fűtés esetén, és természetesen mindegyiküknek megvan a maga előnye, hátránya. Ha épp választás előtt állunk, vagy esetleg szeretnénk átalakítani fűtésrendszerünket, ez a rövid áttekintés segíthet a döntés meghozatalában.
Magától értetődő módon mindenki minél gazdaságosabb, hatékonyabb, komfortosabb fűtést szeretne otthonában – mivel nem vagyunk egyformák, és tulajdonképpen mindenki számára más az optimális hőérzet, különböző emberek különböző fűtési megoldásokat részesíthetnek előnyben. Az eltérő rendszerek közül valamennyinek megvan a maga jó és rossz – vagy kevésbé előnyös – tulajdonsága, vegyük is sorra, melyek ezek!
(forrás: www.saunierduval.hu)
A padlófűtés nagy előnye a kifejezetten nagy felületen leadott hő: ezáltal egyenletesebb lesz a hőeloszlás is, így kellemesebb a hőérzet. Vannak, akik számára amiatt is kedvező megoldás, mert értelemszerűen a padlón, illetve a padlóhoz közel biztosítja a legnagyobb meleget (így például a lábunk is kevésbé fázik). Egy rosszul megtervezett rendszerrel azonban több probléma is felmerülhet. Az egyik, általánosan ismert gond a porallergia rizikójának növelése, ami természetesen rendszeres tisztítással kivédhető. A másik jelenség azonban annak köszönhető, hogy a padló lassabban melegszik át, illetve hűl le, mint mondjuk egy radiátor. Vagyis ha egy radiátoros fűtésnél elterjedt szabályozót mondjuk 22 fokosra állítunk be, akkor az hiába állítja le a kazánt, amikor a padlóval fűtött szoba hőmérséklete meghaladta a 22 fokot, a padló még tovább fűti a helyiséget, akár 25 fokosra is. Ugyanez a helyzet a lehűlésnél, vagyis lehet, hogy a szoba hőmérséklete 19 fokra is le fog süllyedni, mire a padló újra elkezd megfelelő hőt leadni. Ez persze okos tervezéssel és kivitelezéssel kivédhető. A kivitelezés azért is érzékeny pont, mert a padlófűtés javításakor a padlószerkezetet jelentős részét is fel kell szedni.
A falfűtés az előbbihez hasonlóan nagy felületet biztosít, ráadásul függőleges irányban, így azt lehet mondani, hogy nem korlátozódik egyetlen „zónára” a meleg. Ráadásul a padlófűtéssel szemben itt attól sem kell tartani, hogy a bútorok vagy a szőnyeg gátolná a helyiségek felmelegítését, hiszen alapesetben a falat teljes egészében nem takarják bútorok, kivéve esetleg néhány szekrényt vagy polcot. Kiépítése költségesebb, üzemeltetése viszont olcsóbb, mivel magasabb hőfokon lehet esetében keringetni a vizet a padlófűtéshez képest – így hamarabb is melegít. Ennél a megoldásnál is érvényes azonban a javítás költségessége (bontás + helyreállítás) és a rosszul tervezett vagy szabályozott rendszerek nagy hőkilengése.
A radiátoros fűtés kiépítése a három közül a legkevésbé költséges megoldás, hiszen esetében nem szükséges a megfelelő burkolatról, rétegrendről, stb. gondoskodni, nem kell hozzá lebontani a meglévő környezetet; könnyebben szerelhető és javítható is. Előnye még, hogy nagyon hamar tud reagálni a rendszer paramétereinek változására, vagyis gyorsan tudja változtatni az optimális hőmérsékletet – viszont elég magas hőmérsékletre felmelegített víz szükséges hozzá. Kedvezőtlen tulajdonsága, hogy inkább az adott helyiségeket, semmint az egész lakóteret melegíti, így a szobák önálló adottságainak függvényében egészen különböző körülmények is kialakulhatnak a lakás egyes pontjain.
A radiátoros fűtés esetén további kérdés lehet, hogy alumínium vagy acél radiátorokat szereljünk fel. Itt sincs egyértelmű válasz. Ugyan az alumínium radiátorok élettartama többszöröse az acélokénak, viszont nem viselik jól a fűtési víz lágyítását, vegyszeres kezelését, éppen ezért távfűtéses házaknál csak akkor alkalmazhatóak, ha a fűtés üzemeltetője ehhez hozzájárult.
