Előző cikkünkben a hőszivattyú alkalmazási köreiről írtam, leginkább a technológia előnyeire összpontosítva. Ezúttal szeretném bemutatni, milyen típusú berendezéseket különböztethetünk meg, illetve röviden arra is kitérni, hogy milyen esetleges munkálatokkal kell számolni, mire lehet számítani.

A legfontosabb a monovalens és a bivalens berendezések megkülönböztetése – az előbbi kategória olyan rendszereket takar, amelyek önmagukban felelnek egy adott tér vagy épület felfűtéséért, míg a bivalens berendezések olyan hőszivattyúk, amelyek valamely más, kiegészítő eszközzel (kazán, bojler) együtt látják el ugyanezt a feladatot. Arra is van példa, hogy egy készülék mindkét típusú konstrukcióban alkalmazható legyen.

A soron következő csoportosítási elv már ennél összetettebb, hiszen aszerint különíti el az egyes hőszivattyú rendszereket, hogy honnan illetve milyen metódussal nyerik a felhasználandó hőenergiát: a főbb típusok a geotermikus energiát, tehát a talaj hőjét felhasználó eszközök, a levegő hőenergiáját kihasználó készülékek, valamint a talajvíz-kutakból nyert vízmennyiséggel dolgozó példányok.

A talaj hőjét talajkollektorok illetve talajszondák segítségével felhasználó hőszivattyúk beszerelési költsége a legmagasabb, hiszen szükség van előzetes munkálatokra a kollektorok vagy a szondák elhelyezéséhez, ami a talaj megbontásával jár. A talajkollektorok nem nyúlnak túl mélyre, viszont területüket tekintve nagy mértékű talajbontást igényelnek. A talajszondák viszont függőlegesen helyezkednek el, amelyeket 40-50 méter mélyen szerelnek fel, így itt is komolyabb munkálatokról beszélhetünk. Ezek a megoldások éppen emiatt újonnan épülő házakhoz javasoltak, így az építési folyamatba lehetséges integrálni ennek a fűtési módnak a kiépítését.

A levegő hőmérsékletét illetve adottságait kihasználó rendszer kialakítása az egyik egyszerűbb megoldás, hiszen itt külső ventilátorok beüzemelésének segítségével indulhat meg a fűtési folyamat.

Sokan amiatt a tévhit miatt szkeptikusak, hogy bár annak ellenére, hogy a gázhasználat kiváltható ezzel a fajta módszerrel, az elektromos áram segítségével működtetett eszközök üzemeltetésének ára nem sokkal alacsonyabb, így nem tekinthető valódi megtakarításnak. Nekik azzal az örömhírrel szolgálhatunk, hogy – bár a különböző rendszerek COP-értéke, vagyis hatásfoka a hőmérsékleti adottságoktól és a rendszer felépítésétől függően változó – a legtöbb esetben a felhasznált villamos energia többszörösét képesek előállítani.

(A képen a Vaillant egyik legmodernebb hőszivattyúja látható)